hazaérkeztünk

ott álltunk a növényüzem sarkán a tűzoltóhomok ládájánál. Irodakulcsokat hoztál a felújítási munkám miatt nekem, pedig már napok óta szabadságon voltál és mégis visszajöttél azon harminckettedik hétfő délelőtt. Fehér nyári ruhát öltöttél, kis fekete cipődbe léptél. Beszéltél, nevettél, kíváncsian néztél, hallgattál, mosolyogtál és bólogattál…

Abban a félórácskában nagyon fontos dolog történt bennem és mint utólag kiderült – ugyancsak benned is! (Aztán két hét múlva távollétbe kerültem.)

Akkor volt a harmadik hosszabb beszélgetés köztünk.

Észrevettem a beszélgetésünk alatt, hogy alig pár perc alatt elcsendesedtek a gondolataim, majd a belső beszédek is elhallgattak. Nem kellett tovább elemezni, védekezni, gondolkozni, figyelni ezt a szituációt. Nem lesz most már esetünkben erre többé szükség. Először a harcos, majd a gondoskodó, aztán legvégül a kisfiú szüntette be a beszédet. Megnyugodtak és bizalommal eltelve szenderegni kezdtek egy tér és távolság nélküli, finoman meleg és súlytalanul otthonos közegben. Elmondhatatlan, szavak nélküli gyönyörűséges világba kerültem.

Így lett nappalból est és így lett a sokból egy.

Felfedeztem a saját közegem és azóta – húú elképesztő jó veled! Miféle egymásra hangolódott óramű ketyeg mindkettőnkben, hogy komplett gondolattartalmak egyszerre jelennek meg bennünk? Éés megfigyeltem azt iiis, ahogy egymáásra nézünk, magunkat látjuk…

(mi lehet vajon az eredeti emlék, hogy egy ilyen tökéletes hely – töredék élményét felismertem magamban?)

szivárvánnyal szárnyaló

,,anamnézis
Páciensemnek 1993.-ban a genetikai vizsgálatok igazolták interszex állapotát. A  következő évben, mellkasán kulcslyuk masztektómiát végeztek a debreceni Nagyerdei Klinikán, helyi érzéstelenítéssel, altatás nélkül.  Kezeltem szervezete több, mint 20 éve nem ill. nem a vártaknak megfelelően reagált a különféle terápiákra. Gyógyszerbeállítási kísérleteinkre a hormonrendszere fokozott ösztrogéntermeléssel reagált. A sajátos hormonrendszerének működését és a hangulatzavarainak  összefüggését nem vizsgáltuk. 2013. óta a legkorszerűbb készítményt, az Androgél zselét alkalmaztam, először 50 majd 25 mg-mal, továbbra is eredmény nélkül.
Aztán 2015. őszétől egy sorsszerű véletlen folytán betegem a ketogén étrendre tért át, amitől a panaszai fokozatosan megszűntek és a tesztoszteron szintje 2016. áprilisára – végre egyensúlyba került!
Hangulatzavara, depresszív tünetei megszűntek, izomereje, állóképessége, hidegtűrése, magabiztossága jelentősen megnőtt. Serdülése rendben folytatódik. Csípőjéről, hasáról az ösztrogénraktár eltűnt, a testzsír átrendeződött. Magas ösztrogén – és az alacsony tesztoszteronszintje miatt, fiatalsága időben messzire kitolódott. A megemelkedett vérzsírjai elősegítik a szabad tesztoszteron megfelelő szintjét.
Májfunkció, hormonpanel, vérvétel eredményei rendben vannak.
.
státusz
alkat: feminin. Has puha, betapinható, kóros rezisztencia, izomvédekezés nem tapasztalható. Vesetájék szabadok, vesék nem érzékenyek. Pénis: ép, kóros nem látható, nem tapinható. Herék: mko. kis volumenű, csökkentebb torgorú herék, felszínük sima, nem érzékenyek, npl. gyanú nincs. Mellékherék: szabályos helyzetűek és alakúak, norm. tapintatúak, nem érzékenyek. Scrotum: ép, kóros nem tap. RDV: sima mirigyes, normál nagyságú nem érzékeny prosztata.
UH: vesékben kő, pangás nem látható, parenchyma mindenütt megtartott. A hólyag telt, kontúrja ép. A prosztata homogén, szabályos, kontúrja megtartott. HereUH: mindkét here kicsi, 17×10 mm-s, csökkentebb echoszerkezetű, fokális eltérés nem látható. Mellékherék szabályosak, varicokele nem látható.
.
terápia
Androgél 25 mg a bőrfelületre felkenve. Fél év múlva kontroll.
.
diagnózis
BNO: Q9840 külön megjelölés nélkül. Hypogonadismus.
.
Ezt a dokumentumot adóalap csökkentő kedvezmény igénybevételére adtam ki. Súlyos fogyatékossága végleges.”
.
Újraszültél és egy örökké élő, pompás férfitestet ajándékoztál nekem.
.
.
(életem legeslegfontosabb története; mindent köszönök nektek emberek. mindennap serdülök, örömömben zokogom, de utána már nevetek is.)

sosem lesz vége

a nagylánnyal álmodtam immár másodjára, 2017. február 22. szerdára virradó reggelén: mentem hozzá fel a hegyre, mert hívott és éreztem, hogy megint rám gondol a vegyes érzelmeivel. Fél is, szeret is, gyűlöl is.      Még világosban értem a nagyon korai tavaszban pompázó házához. Világos ripstop nadrágban és boonie kalapomban, fekete trikómban voltam. Szemüveg nélkül persze, mert álmomban a szívemmel nagyon jól látok.
  Bementem a  kertjébe és elbújtam. Közben arra a kislányra gondoltam, akivel gyerekkorom óta álmodom aki utánam jön a másvilágból, kinyit engem és meggyógyítja testem, hogy tovább élhessek evilágon. És ő háborúban lesz magával. A védekezés és a támadás kéz a kézben jár? Pedig ismerjük egymást, felismertük egymást. Mi a pokol tornácáról jöttünk. Sokan jöttünk onnan, nagyon sokan és ezután még többen leszünk. Majdnem teljes élethosszáig fog tartani ez az áldatlan állapota.
.
  A nagylányt nézve a kislányt vettem észre. Ismét megpillantottam a múltja darabkáját, egy időtöredéket, egy jelenetet. Fiúk álltak körülötte, akik erővel bedobták a vízbe. És ő prüszkölt és sírt keservesen, ismét elárulták a fiútestvérei őt. Nem volt jó úszó, amúgy sem. Nagyon szomorú volt. Elbujdokolt magányában. Mindig egyedül, egyesegyedül!
.
  Figyeltem a mamát a rejtekemből, az ablakokon jól beláttam a nagyszobába. A kicsik tele hassal, megmosakodva aludni vonultak. Az anyjuk kis rendet rakott a konyhában, tett még egy rakatot a kályhába, majd ránézett könyvespolcára. Elrévedt a tekintete. Gyönyörű belső világába mélyedt. Nagy csendjéből a kicsik közvetlen – az elalvás előtti halk sóhaja hozta, jó negyedórával később vissza a szobába.
  Mondanivalóját lendületes folyóírásba diktálta naplójának. Megállt a toll néha, a test felállt és a bejárati ajtó felé vette az irányt. Kinézett, visszanézett rájuk. Ránézett polcára, belenézett önmagába. Az ajtót vajon bezárta, lezáratlan múltjában? Önnön magára árva gyermekként gondolt. Nem tud másként, másképp nézni.
  Felhajtotta laptopját és az elmúlt hetek olvasmányélményei jutottak eszébe. Gépelni kezdett. Írt, súlyos sorokat, precízen szerkesztett összetett mondatokat vetett a képernyőre. Kijavította, átírta. Elgondolkodott  nagyon. Teltek az éjjeli órák, virrasztott sokáig megint. Nem örültem neki.
 – Menj már aludni te, te nagyon drága! Gondoltam magamban.
Mintha tényleg meghallotta volna…
Megvártam a hajnalt és korán reggel legyalogoltam, arról a biztonságos helyről.
.
 Testembe reggel huppanással megérkezve, ott magamra ébredve, ez a mondat jutott eszembe, így hát neki ajándékozom, vigyázzon rá nagyon:
 – A gondolatérzelmek hullámverése elcsendesül majd a bizalom ősi óceánjában.
.
.
(a lelkem picikéje meddig fog még hozzájuk járni? Az első álom 2015. karácsonyán történt, nem tudtam akkor ezekkel a mindent elborító érzésekkel segítőhöz szaladni! Teljes halál – és újjászületés, örökre elszakadás (!) álomélményével egyedül maradtam. Hetek múlva is sírtam tőle. Befogadtam, magamban tartottam, majd átformáltam és végül neki ajándékoztam ezeket a képeket. Az írás beteljesedett.)

egyensúlyba tettél

(zsíros tejeddel táplálsz engem)
szabaddá tettél,
jókedvűvé tettél,
türelmessé tettél,
ügyessé tettél,
jószívűvé tettél,
bátorrá tettél,
asszertívvá tettél,
nyugodtá tettél,
játékossá tettél,
kedvessé tettél,
szerethetővé tettél,
ketózisba tettél,
serdülővé tettél,
hidegtűrővé tettél,
vonzóvá tettél,
szép testüvé szültél,
férfivá tettél,
apává tettél,
távoli szeretőddé tettél.
(amikor nem látja senki, kis rövideket szoktam sírni, de utána már nevetek is. az edzőteremben is, a gyógyszergyárban is, a vonaton is, az erdőszélén is. sok(k)is.)