helló Bea!

Elkezdődött a május, ittléted ötödik hónapja…

Mindennap feszültség van, amikor itt vagy, nemsokára elfogy a türelmem. Kértelek, hogy változtass a furcsa szokásaidon, viselkedéseden. 

Semmi nem történik, csak jogaid vannak - azt látom, de alkalmazkodni, netalán együttműködni nem akarsz. Nem is tudom, hogyan fogsz így bekapcsolódni a műszergazdálkodáson folyó napi munkába? Mondd, milyen munkát adjak neked?

Január óta napjában többször szellőztetsz, annak ellenére, hogy rosszul záródó vasablakok vannak tömítés nélkül az épületben, ezért állandó a légcsere - kértelek, ne csináld, nem bírom a huzatot, télikabátban kell ülnöm az irodában. Most is beteg vagyok, tiszta huruttos, immár harmadjára január óta! 
Aztán nemtetszésedet fejezted ki, hogy nem bírod az állítólagos „büdös” szagokat sem. Látod pont emiatt kedveztem neked, még az ebédidőmet is áttettem 14 órára, amikor neked letelik a munkaidőd. Kenyeret, krumplit, rizst, főtt-és kelt tésztát, süteményt egyáltalán nem eszek már 2015. ősze óta. Szerinted, én mennyire bírom a te ebéded szagát? Ételfutár hozott számtalan alkalommal pizzát, dobozos ételt, mondd - ezután miért nem szellőztetsz ki? Nem is érdekel, hogy a viselkedésed mennyire nehéz tolerálni? 
Gyakorta gyárilag csomagolt dobozos tejszínt, félzsíros túrót, csészés mascarpone-t, félkemény fóliás sajtokat hozok magammal ebédre. Igaz, füstölt szalonnát, kolbászt is. Ezt is véleményezted, hogy büdös! A gyári bontatlan csomagolást. Persze. Neked minden büdös és rossz, ami velem kapcsolatba hozható. Nem tévesztesz össze valamelyik bántalmazóddal?

A kórház különféle osztályairól a napi műszerjavíttatás miatt is, gyakran jönnek kollégák akár hozzám vagy Ancsához, Mónihoz, ahogy elmennek, már nyitod is ki az ablakot, meg sem kérdezel, hogy nyithatod-e, ja és rám se nézel?! Bebújsz abba a kis erődítménybe, amit magad köré építettél a magasra húzott monitorral, székkel, kabáttal, iratrendező fakkokkal.

Ki vagy te? Miért élsz vissza a hallási fogyatékoddal sorozatosan? Jó a hiszti, élvezed, hogy a te akaratod érvényesül, ezt tanították a szüleid?

Így mondtad, még februárban: „te nem parancsolsz nekem!” És számomra érthetetlen szitkok garmadáját szórtad rám, mint ahogy azóta többször is. Szerinted ez jó így nekem?

Véleményezted, hogy miért mosok napjában sokszor kezet…pont te, aki állítólag annyira érzékeny a szagokra meg a testi higiéniára? És akkor még nem is volt kijárási korlátozás…Ismétlem ez egy kórház, járó-és felvőbetegek tucatjaival. Kilincsek, fogantyúk, kézfogások utána pedig önkéntelenül is nyúlok a szememhez, számhoz. Aztán jött a Covid-19-re való felkészülés, ami azóta is tart, ha te még nem is tudod. Ezt is véleményezted: „csak felfújja a média, nem komoly dolog”. Aha.

A járványcsúcsokra való felkészülés és a kórházi kapacitások bővítése miatt napi szintű a fokozott stressz a kivitelezési munkák előkészítésével, megbeszélésével, lepapírozásával és itt van ráadásul a te viselkedésed.

Figyelj Bea, nem én harcolok veled, hanem te harcolsz a környezeteddel. Nagy különbség. 

Látod, kaptál új számítógépet, új széket. A két munkatársnőmnek eléggé fáj a dereka, az egyikőjük emiatt a szőnyegen alszik, itt dolgoznak több éve elhasználódott eszközökkel és eszközökön. Arra gondoltál már, hogy nekik vajon fáj a derekuk, a hátuk? Vagy ez sem számít? 

Csak te, te és te vagy a fontos?!

A legújabb sztorid a „home office” óta, hogy én kikapcsolom a monitorod, beleülök az ergonomikus székedbe, szándékosan összemorzsálom az asztalod. Többször elmondtam, hogy nem nyúlok hozzá, de persze te továbbra is engem gyanúsítasz és valószínűleg átkozol is, mert beszélsz valamit és az arckifejezésed ilyenkor haragos. Na, ez mind hulljon vissza az életedre! Nem tudom, mondták már a haverjaid, hogy a nemzetközi klímavédelmi egyezmények miatt az elektronikus eszközök egy része automatikusan kikapcsol, ha nem használják. 

Mégegyszer visszatérve a szagokra: január - februárban a szomszédos épület lapostetejét mintegy 2-3 héten keresztül bitumenezték. Azt a nehéz, fullasztó kátrányszagot észre sem vetted? Szellőztettél, nem öt, hanem 20-25 percig, naponta többször! Biztos, hogy rendben van az orrod? 

Itt volt ez a ruhafogas és a falvédő felszerelés még január elején, majd a szkennelési probléma: ja, hogy neked derogál a jelenlegi szkennelési munkád miatt felállni az íróasztalodtól és a szomszéd irodába pár lépésnyire átsétálni? Tudod, hogy kirohansz a folyosóra amikor frusztrált és dühös vagy? Miért nem tudsz uralkodni az impulzusaidon? (Négyen használunk egy szkennert, csak úgy mondom). A harag, az impulzuskezelési probléma, az alkalmazkodási képtelenség, mások érzéseinek semmibevétele - és szándékainak félreértelmezése, szemkontaktus nem tartása, ez mind - mind egy tőről fakad.

Megérkezel a munkahelyedre már hallom az ajtóból, hogy zihálsz, nagyon hangosan veszed a levegőt, belépsz, ránézel a vasablakra, aztán már téped is fel. Eszeveszett takarításba kezdesz az asztalodnál… Lehet, hogy csak simán rettegsz a zárt terektől és egyik - másik halló embertől? 

Most rajtam fogod leverni, azt a vélt vagy valós bántást, amit elszenvedtél másoktól? Szerinted rendben van ez így? Gondolkodtál már azon, hogy mennyire félreértesz engem? Mondd hova fogsz szaladni, melyik jogvédő egyesülethez?!

Bea, szörnyű veled a munkahelyi élet. Hiába mosolyogsz szépen, kedvesen. 
Úgy, de úgy megbántam, hogy ide kértelek jóhiszeműen téged az irodámba.


Kelt: Debrecen, 2020. április 30. péntek

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.