tegnap délután,
a Debercsény utcán,
a két kicsinyedet látván,
ahogy a kaputól felém szaladván,
a nevemet kiabálván,
elöntött az elharapott sírás.
aztán…
aztán a gyógyszergyárhoz érvén,
újra, a meg nem születteimre gondolván,
fejét szegte a szárnyaszegett madár.
Öröm is volt tegnap ám,
ott a kerékpár táskájánál,
talán én is alkalmas lehetnék,
mint tudatuk tükreként a létezés.
(cisznormatív narratíva)