végzetes

 kedves blogom, most egy fejezet, egy fejlődési minőség végéhez értem. Ígérem neked, hogy mostantól másról és másik személyes névmásban is írni fogok. Amit megtudtam az előrehaladott önismereti utam során magamról, éppúgy tudok dolgokat másokról – függetlenül attól, hogy az illetőt egy professzionális pszichológus elemezte vagy sem. A cérnaszál – mező úgyis ki fog nyílni – az mindig kinyílik az emberi kapcsolatok során, ha szükséges akkor álmodok tovább és majd kisegít az intuíció szent forrása, amikor kell és akinek a segítségem kell!

 Megpróbálkozom majd érthetően leírni a belső figurák fajtáit, feladatait. A pár perces és a hosszabb, több órás ill. pár napos alakváltók és a belső lények kapcsolatát. A hangulatváltakozást, a részleges és teljes memóriazavart, részben fiktív - részben valódi történetek meseszőttesét, a kontrollálatlan viselkedéseket és a misztikus kísérőjelenségeket is (Akkor nagyon észnél kell lenni!! Végzetes esetben Ágnes doktornőm - aki a hosszú szempilláival kormányozza magát lélekországban – rendelőjére gondolok: a fonott vesszőbútorokra és a finom játékokat rejtő fekete asztalra, mint megtartó erőre). A vezérlő virágzat formájáról, tanítói szerepéről is (erre már metaforákat körülményes lesz farigcsálni).

 Mi felnőttek is épp úgy memóriaszektorokból, töredékekből, lélekdarabkákból összegyúrt kovászként állunk a földön, mint a kisgyerekek, akik elsősorban a szűkebb, másodsorban a tágabb szociális környezet egymásra ható interakcióiból építgetik föl a szituációk pontos belső másolatait (kétszereplős akció-reakció folyamatot).
Mindenkibe egy pompásként induló mindenség van beleszerkesztve, aminek egy részét érdemes megismerni és felfedezni, mert különben átszivárog a mindennapokba és átveszi az irányítást.

 A emberi interakciókban a belső figurák is kölcsönösen részt vesznek, ha másképp nem is, de a háttérből mindig figyelnek. Ők, a doktornőimben már régen a nyugodt álmaikba szenderültek. Kedvezőtlen esetben (hetedízigleni leszármazási vonal mentén) a figurák közt harc, megvetés, szégyen, hibáztatás, agresszió és a szeretet elutasítása miatt a belső lények pont azok az emberek ellen fújják a mantrát, akik az irányított és tudatos szeretetüket érdek nélkül adnák.

 Úgy gondolom, hogy az álombeli teljes széteséseimnek soha nem lesz vége, valószínűleg így gyakorol a lelkem a végre. 
Egészen megilletődöm, hogy a sok évvel ezelőtti álomtörténésekben látottak mostanában valósultak meg, tehát most már egészen biztos, hogy teljes egyidejűségben zajlik az élet és oda-vissza a két világ közt átíródnak a képek? 


Az entrópia a kezeletlen, traumatizált társaimat fokozatosan darabokra szakítja és végül elpusztítja, még a Biblia¹ is írja. 


¹ Lukács 8:17-18, Lukács 8:33



(fúú...eléggé rendben vagyok, szívdöglesztő férfi vagyok, a 24. héten két napon keresztül telepatikus dolgok történtek velem, ja és vakoltam a fürdőszobafalat. 

2020.06.22. hétfő, a fentieket csak kiegészíteném még: ha a belső figurákhoz és lényekhez nincs szabad hozzáférés, akkor azok a háttérben folyamatosan rombolják a személyt, az illető pedig ezáltal a szűk szociális környezetét. A belső figurák saját emlékekkel, érzelmekkel és gondolatokkal bírnak - sőt beszélni is tudnak, őket kell a másvilágon felfedezni, mert különben kontrollálatlanul átveszik az irányítást. Ezekhez a figurákhoz alapesetben nehéz a hozzáférés, a biztonsági rendszereket erővel nem szabad áttörni, mert még rosszabb lesz a személy élete, csak gyengédséggel és türelemmel - folyamatosan visszajelezve, mire megtanulnak bízni.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.