központozástól megfosztva

Hagyjatok nekünk időt, hogy megértsük viselkedéseteket. Néha nálunk is elszakad a cérna és olyankor mi is mérgesek leszünk, mert nekünk – kevésbé bántottaknak is védeni kell magunkat … bár testünk acélos, de gyermeklelkünk majdnem olyan sérülékeny, mint a tiétek. Ha nem vigyázunk, mi is megsérülhetünk  tőletek.
Lassacskán megértettünk benneteket, figyelünk rátok, gondolunk rátok, veletek vagyunk az életidőnk végezetéig.
Ambivalensek vagytok, mert valószínűleg így tudtatok kisnyúlként életben maradni. És nektek ez a természetes. Ha nagyon ügyes, sokarcú színészek vagytok, akkor be tudtok bennünket csapni, mert ha közel megyünk hozzátok, ti eltávolodtok. Gyakran félrediagnosztizálnak benneteket, tünetkezelnek, gyógyszereznek. Hiteles szociális környezet ha lenne, az gyakran fájdalmasan visszajelezne, változnátok, majd orvosság nélkül meggyógyulnátok. Egyetlen egy intim elég lenne.
Szívszorítóan fájdalmas, ha egy érzelmekkel teli kapcsolat el sem kezdődött és csendben meghalt, mert az egyik vagy mindkét ember az egymás közti konfliktusaikat nem tudták megelőlegzett bizalommal megbeszélni és a bőröndjeiket cipelik ezáltal mindvégig…
Segítünk nektek, játszunk veletek, de csak épp annyira, hogy magatok csinálhassátok. Elengedjük a kezeiteket, hogy átmehessetek a túlsó partra, de ott vagyunk a közelben. Ha féltek és megint ismétlődnek ama bizonyos helyzetek, gyertek közelebb és ugyanolyan biztonságban kapaszkodhattok meg  szőrruhácskánkban, mint a kopott százéves kismackóba egykoron…

egy epigramma a 21. századból

(nem olvaslak többé)

ne gyere többé
ne közeledj többé
ne távolodj többé
ne gondolj rám többé
ne gyűlölj többé
ne szeress többé
ne félj tőlem többé
ne használj többé
ne szorongj többé
ne csábíts többé
ne lökj el többé
ne támadj többé
ne disszociálj többé
ne légy zizi többé
kérlek,
mert belehalok ismét

(pompás, több hónapos fogaskerékáttétel)